"... csakhogy o nem csinalta buzgon a fekvotamaszokat, ha suru kod volt, hanem ugyanugy lazsalt, mint mindnyajan. Jo minositese volt, jol tanult, rendes, vallasos fiu volt. De ha leszallt neha ez a vastag, olmos kod, a kedvunkert szallt le, es nem a rajparancsnokok kedveert. Ezt is megtaultam azon az oszon; s azota soha nem erzek panikot suru kodokben, altalanos zurzavarban, vilagfelfordulasok idejen, bombazott, sotet varosokban es eszeveszett haborukban, hanem csak zsebre vagom a kezem, es nyugodtan acsorgok egy helyben, az egekbol alabocsatott olomfuggonyok alatt. Ezt is tudni kell, mert Szeredyvel peldaul nemegyszer ezzel a kitanult, osi nyugalommal es belso elegedettseggel eregettuk el a fulunk mellett a hatalmasok kodbe kiabalt, fejveszett vezenyszavait" Ottlik: Iskola a hataron

idefele a vonaton olvastam ki ezt az elkepesztoen jo konyvet a baratsagrol meg az elettel valo megbekelesrol, es nagyon jol esett.

allando(sult) valtozas. erre a paradoxonra (oximoronra?) szeretnem epiteni eletem hatralevo reszet.

a hiany beallta, legtobbszor, vmilyen erteknovekedest idez elo.
megall a simogato kez, elhallgat a zene, elfogy a rum. es rajovunk, h mennyire jo volt, amig volt az a vmi. ez a novekedes szazalekosan nem fejezheto ki, mert sokszor vegtelent kellene irnunk az erre kijelolt rubrikaba, hiszen van h egeszen az adott jelenseg megszunteig egyatalan nem talaljuk azt ertekesenek.
kozhely, h a muveszeket csak halaluk utan ertekelik erdemeik szerint, de talan igaz ez a kozemberre is. talan a majdani nemletem, visszamenoleg noveli meg letem erteket. lehet, h sovany vigasz, de [vigasz|igaz|az].